A tegnapi napon éreztem, hogy kicsit mélyen vagyok. Mind fizikailag, mind lelkileg.
Nem éreztem jól magam semmilyen formában. Edzeni sem voltam. Nem éreztem a motivációt. Aztán ettől persze rosszul éreztem magam, mert hát na, menni kell. Azt érzem, ha nem megyek, akkor lemaradok, visszafejlődök, úristenmostmilesz érzés jön rám. De tudom, pihennem kellett.
És reggel már úgy keltem, hogy na, hétvégén hol, mikor fogok edzeni. Budán leszek, így lesz alkalmam elvileg egy kis dombfutásra is. Kipróbálom magam, és igazából várom is, hogy utána tényleg gyorsabb lehetek-e. Nagyon nagyon szeretném az 5-t futni.
Tegnap elkezdtem a csapatnevezést, és ott voltam, hogy akkor távot módosítok egyéniben is. De nem, még nem. Majd az utolsó utáni pillanatban, ha már biztosan tudom, hogy nem fog menni az 5. De addig nem vagyok hajlandó ezt az álmot feladni, addig küzdeni fogok, hogy oda tudjak állni. Addig van még 3 hét, ebben a 3 hétben beleadok mindent az edzésekbe. Aztán meglátjuk 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: