Valahogy vártam ezt a pontot az életemben. A pontot, amikor tudat alatt válok tudatossá. Jót mosolyogtam is.
Ma reggel nem az irodában kezdtem. Munka közben okosórák közé keveredtem. Teljesen más volt a munka, mégis valahogy folyamatosan az járt a fejemben, hogy ezek az órák működnek a futó appommal, és milyen funkciói vannak? Még kérdezgettem is róla, pedig valahol máshol kellett volna, hogy járjanak a gondolataim.
Mivel pörgés volt, így kellett a reggelit is megoldanom. Egy plázában. Hm. Van pékség és gyorsétterem. Egyik jobb, mint a másik. A pékségben kiszúrtam, vannak szendvicsek. Wellness szendvics. Kérdezem, mitől wellness. Hát van benne zöldség. De nem teljes kiőrlésű a pékáru. Akkor köszönöm nem kérem. Miután érdeklődtem, van-e teljes kiőrlésűből valami, megmutatja a rántott húsost. Szerettem volna az ötletgazdának gratulálni, de ő nyilván nem volt jelen. 🙂 Kolléganőm nevetett. Ő ismer, tudja, hogy a kaja nálam milyen szerepet töltött be. Nem értettem, miért nevet. Aztán rájöttem. Néhány hónapja sokkal egyszerűbben letudtam volna a reggeli dolgot. 🙂 Valóban, ebbe bele se gondoltam.
Vissza az irodában az autóban járt az agyam száz felé, hogy milyen feladatok várnak még rám. Sütött a nap, szólt a zene, és már láttam, hogy holnap reggel lemegyek a rakpartra futni.
Na ilyen, amikor már tudat alatt vagyok tudatos 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: