Na jó, nem rögtönzött matekórát fogok tartani. Pusztán ezek görbéje írja le a hétvégémet nagyjából.
És, hogy miből áll ez össze? Egy csodás napos szombati futásból, egy kis relaxálás utána a Duna parton, vasárnapi front, Coca-Cola edzésterv, és egy hihetetlen mentor.
Az egész úgy kezdődött, hogy felszívtam magam, hogy én márpedig megcsinálom a Coca-Colát, vagyis 8 percen belül az 5 km-t. Edzésterv híján, magam kezdtem bele, az 5K-s edzésterv 5. hetétől kezdtem el, magamtól. Szombaton verőfényes napsütés volt, és főzés után úgy gondoltam, kiscsalád alszik, én meg lesuhanok a rakpartra futni. Borzasztó, 9:30-as átlagot futottam, de imádtam. Majd ki is ültem egy kicsit a partra relaxálni. Imádtam 🙂
Majd jött a vasárnap. Front, gyerekhisztis, már ettől is kifeszül az ember lánya. És végre jött a várva várt edzésterv. Egy vasárnapi szundi után. 🙂 Megláttam, sírógörcsöt kaptam. Nem tudtam, mitévő legyek, hisz ez láthatóan nem az én szintem. Vagy nem is tudtam, hogy mit látok. Ittam egy kávét, átgondoltam, és továbbra sem tudtam. Megyek hétvégén edzőtáborba. De minek? Teljes káosz volt a fejemben. Jah, hogy a tervet 30-as BMI alatt lehet csak? Az enyém 45. Itt már sírtam. Közben a gyerek tombolt, nem könnyítette meg a dolgom.
Tanácstalan voltam. És jött a megmentés. Az én drága mentorom azt mondta, ha nem fáj semmi, csináljam. 🙂 Ez adta meg a kegyelemdöfést. Az örömtől sírtam. 🙂 Csinálom. Felszívom magam, és meglesz. Van 4 hetem! Ja, hogy még 1-1,5 percet javítanom kell? Meglesz! Be positive! 🙂
Szóval egy sinus görbéhez hasonlított leginkább ez a hétvége. Vagyis fent is, lent is 🙂 Volt itt minden kéremszépen. Meg még lesz is azt hiszem. Ennél sokkal jobb és sokkal rosszabb is 🙂
De szép az élet salala! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: